Ma is volt egy kis idejük a srácoknak, így megosztották az élményeinket velünk..

 

"Sevikém, hallom a civil melóhelyeden nagyon magasak lettek a kamatok, most már biztos van energiád meg időd, sőt még pénzed is arra, hogy kigyere végre Svédországba, na üdv!" Imádjuk Gulyi humorát, aki ezt a hangüzenetet küldte a mostani bejelentkezésük előtt. Gergő összesen ennyit tudott hozzáfűzni ehhez a kis humorcsomaghoz: "hát én nem tudok erre semmit mondani. Ez hatalmas volt".

 

 

Helyes, a hangulat átjön az ilyen kis bejelentkezéseken, reméljük, sokáig marad még ilyen jó kedve a kinn lévőknek. Persze aztán a srácok is megrázták magukat, és némi komolyságot magukra erőszakolva (ami nem nagyon ment nekik) közösen meséltek az elmúlt két napról.

 

 

Gulyi: Na, hát elkezdődött a vb, tegnapelőtt játszottam is Izland ellen, este aztán kértem egy altatót, hogy tudjak jót aludni. Ki is pihentem magam, aztán végül kiderült, hogy nem kell játszanom, mert más taktikát választottunk, Tomi játszott, hálistennek nagyon jól. Így hát szakmai szemmel tudtam figyelni a mérkőzést, egy-két instrukciót tudtam is adni neki. Jó volt nézni, ahogy a csapat küzdött, viszont, hát nem azt mondom, hogy zavart, de játszottam volna úgy istenigazából. Ilyenkor mindenki ezt érzi, mindenki játszana, amikor benne van a csapat egy nagy győzelemben.

 

 

Ma pedig eljöttünk az új helyszínre, ahol folytatjuk a küzdelmeket, megnéztük a pályát, hát elég furcsán van összetéve a talajzat. Eléggé nagy hodályban játsszunk majd, egy hatalmas Arénában, ami eredetileg jégpálya. Hideg is van, és most már át is adom a szót a mellettem ülő nagy Iváncsik Gergőnek, mert ő is szeretne szólni néhány szót, de amúgy azt mondta, hogy örül annak, hogy egy ilyen egységes, morálisan erős társaság tudott a norvégok ellen játszani. Persze én is nagyon büszke vagyok rá, a legfontosabb most az, hogy a csapatban továbbra is jó a hangulat, és nem két vereség utáni sebnyalogatás van, hanem jókedv. Nagyon fontos, hogy tudtunk egy olyan csapat ellen győzni, aki nálunk magasabban kvalifikált. Jah, ma már gyógyszer nélkül alszom, remélhetőleg. A kajáról pedig azt tudom elmondani, hogy iszonyatosan szar, egyszerűen undorító. Szerencsére Vass Sándor ma meghívta a csapatot egy pizzára, én egy kebabos, kicsit szerbes, tehát már majdnem hazai ízeket választottam, mert ami alapra van - az a 0 választék, de töménytelen mennyiségű hal, és saláta - az tényleg szar, és kb. a csapat 80%-a utálja.

 

 

Geri: Megvan az első győzelmünk, aminek nagyon örülünk, voltak kiemelkedő teljesítmények, de csapatként működtünk jól. Feci produkált olyat, ami tartást adott a csapatnak, az a fanatizmusa, az a küzdeni akarása és tudása egyszerűen felülmúlhatatlan volt, és látszott rajta, hogy nagyon akart. (A Gulyi is nagyon akart, ez jól látszódott, és ez nagyon sokat dobott a csapaton.) Tényleg mi mindenféleképpen szeretnénk a tegnapi győzelem után még jobb formát mutatni, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy a következő mérkőzéseken is hasonló jó teljesítményt fogunk nyújtani.

 

 

Visszatérve a kajára egyébként én abban a 80%-ban nem vagyok benne, én szeretem a halat, és szeretem azt a másik szart is, amit Gulyi mondott, ettől függetlenül viszont tényleg kicsi a választék. Úgyhogy most én is örülök az esti pizzázásnak. Hawaii pizzát fogok enni az tuti, de láttam, hogy van olyan is, amin banán van. Na azt nem mertem bevállalni a hasmenés miatt.